Az Epreskert kialakulása a 19. század végi budapesti városfejlődés, valamint a magyar művészképzés intézményesülésének egyik különleges fejezete. Az Epreskert nem csupán műteremtelepként jött létre, hanem a korszak modern művészeti infrastruktúrájának mintapéldájává vált, ahol az alkotás, az oktatás és a reprezentáció egyszerre volt jelen.
A terület eredetileg a Terézváros peremén fekvő kertgazdasági övezet volt, amelyet eperfákkal ültettek be — innen származik az „Epreskert” elnevezés. A 19. század második felében Budapest intenzív urbanizációja során ezek a külvárosias területek fokozatosan beépültek, ugyanakkor az Epreskert sajátos átmeneti karakterét hosszú ideig megőrizte.
Az Epreskert művészeti központtá válása elsősorban Stróbl Alajos nevéhez köthető, aki az 1880-as években kapott itt telket műterem építésére. Stróbl kezdeményezése nyomán a terület rövid idő alatt a korszak vezető magyar szobrászainak és festőinek alkotóhelyévé fejlődött. A műtermek kialakítása a korszak európai akadémiai művésztelepeinek mintáját követte: nagy belmagasságú, északi fényre tájolt műterek, szoborkertek és reprezentatív fogadóterek épültek.
Az Epreskert szorosan kapcsolódott a mai Magyar Képzőművészeti Egyetem elődjéhez, az Országos Magyar Királyi Mintarajztanodához és Rajztanárképezdéhez. A műteremtelep a művészképzés gyakorlati helyszíneként is működött, ahol a hallgatók közvetlen kapcsolatba kerülhettek a korszak jelentős mestereivel és monumentális köztéri szobrászati munkáival.
Az Epreskert jelentőségét tovább növelte, hogy a millennium időszakában Budapest nagyszabású városépítési és reprezentációs programjai számos köztéri szobor és emlékmű elkészítését igényelték. Az itt dolgozó művészek — többek között Fadrusz János, Benczúr Gyula és később Medgyessy Ferenc — meghatározó szerepet játszottak a nemzeti reprezentáció vizuális nyelvének kialakításában.
Az Epreskert urbanisztikai és kultúrtörténeti szempontból is különleges: egyszerre művésztelep, oktatási tér, szoborkert és a historizáló Budapest egyik rejtett kulturális emlékezeti helye. A mai napig őrzi azt a sajátos atmoszférát, amelyben a századforduló akadémikus művészete, a műtermi életforma és a kertvárosi Budapest világa találkozik.
Miért különleges?
- A kertben egyszerre volt jelen:
- műterem,
- szoborpark,
- oktatási tér,
- és társasági találkozóhely.
- Az Epreskert szorosan kapcsolódott a mai Magyar Képzőművészeti Egyetem elődjéhez, a Mintarajziskolához.
- Számos híres magyar művész dolgozott itt:
- Stróbl Alajos
- Fadrusz János
- Benczúr Gyula
- Medgyessy Ferenc
Egy különleges legenda
Az Epreskertben ma is találhatók régi szobortöredékek, műteremépületek és romantikus kertmaradványok. A helynek sajátos, időn kívüli hangulata van — mintha egyszerre lenne kert, múzeum és titkos művészváros.
Sokan Budapest „rejtett Montmartre-jának” is nevezik.
Ha érdekel, hogy kik építtettek az Epreskert környékén, közvetlenül az Andrássy út mellett, ha közvetlen közelről megismerkednél egy egykori gazdag kereskedő palotaépületével, látogass el erre a sétára!
Fotók: Fortepan